Kingi utazós blogja

Megtudhatod merre jártam, mit láttam, és mi a véleményem róla. Főleg Svájci célpontok lesznek, de előfordulhat, hogy a környező országokba is ellátogatok.

A kedvenc állatkertem. Közel van, viszonylag kicsi, ezért kisgyerekkel is bejárható. Lehet lovakat, csacsikat, kecskéket etetni pattogatott kukoricával, illetve naponta néhányszor van elefánt- és teveetetés is, sőt még rájuk is lehet ülni, és menni a hátukon néhány kört. Van még papagáj- és fókashow is, lovaskocsi, pónilovaglás. És ezzel majdnem az összes állatot fel is soroltam, amit tartanak, tényleg nem egy nagy állatkert, de főleg olyan állatokat gyűjtöttek össze, amik kicsiknek is érdekesek.

Honlap: http://www.knieskinderzoo.ch/zoobesuch/oeffnungszeiten/

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Zürichtől jó egy órányira, Konstanz közelében, a Bodeni-tóban van Mainau szigete, ahol, köszönhetően a tónak, általában melegebb van, mint a környéken. Ezt kihasználva a sziget nagy részét beborították virágokkal, így tavasztól őszig gyönyörű virágmezőket lehet csodálni.

Azért nem csak virágok vannak a szigeten: van egy kis múzeum (nem néztük meg) egy pillangóház, gyönyörű lepkékkel és egy szuper játszótér. Illetve egyből három, egymás mellett, kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A játszótérről még annyit, hogy a legnagyobb az vizes játszótér: víz felett lehet átegyensúlyozni, tutajozni is lehet a tavon - váltóruha ajánlott a gyerekeknek.

Belépő felnőtteknek majdnem 17 euro, gyerekeknek 12 éves korig ingyenes.

 

Honlapjuk is van, nyitvatartási idővel, árakkal, infókkal, angolul, németül.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Már régebben olvastam erről a helyről, aztán egy baráti család meg is nézte közelebbről, nekik is tetszett, így szombaton végre mi is meglátogattuk.

Eleinte kicsit bizonytalanok voltunk, hogy tényleg lehet-e össze-vissza kószálni, végülis egy működő farmról van szó, de tényleg meg lehet nézni az állatokat, be lehet menni a tehénistállóba, és akár pár hetes kisborjúkat is lehet simogatni.

Mi az adliswili kórház parkolójánál álltunk meg, onnan kb 15 perc alatt lehet elsétálni a farmig, de biztos van még közelebbi parkoló is. Akár a farmon is meg lehet állni, bár ha jól emlékszem, az ottani parkolók a boltjukban vásárlóknak voltak fenntartva. A boltról jut eszembe, nem mintha szükségük lenne reklámra, de olyan isteni kalácsot és almalevet vettünk náluk, hogy a gondolatra is összefut a számban a nyál! A farmon termett /tenyésztett alapanyagokból készült termékeket lehet venni, joghurttól kezdve, a tojáson és a kolbászon át az almaléig egy csomó mindent. Sőt, még csacsiknak való kaját is lehet venni, 100m-rel odébb várja két barátságos szamár a finom falatokat.

Kétfelől is be lehet jutni, mivel a Stockenstrasse keresztülmegy a farmon (kép madártávlatból és térkép)

Mi a farm bejárása után még sétáltunk egyet a környéken, legközelebb, ha arra járunk a kilchbergi uszodába is beugrunk, kb 15 percnyi sétára van a farmtól.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Konstanzban már régebben jártunk egyszer, de akkor még nem blogoltam. Kb két hete megint eljutottam ebbe a szép kis városba, és ugyan most több időt töltöttünk Meersburgban, de gondoltam egy füst alatt letudom a két városkát. :)

Mivel mind a két helyen csak úgy kódorogtunk, ezért túl sokat nem írok, inkább  a fényképek beszéljenek helyettem.

Konstanz éppen csak a határon túl van, még szinte svájci németet beszélnek, legalábbis a DM-ben az eladó eléggé nem Hochdeutsch-ot beszélt :) Zürichtől kb 1 óra autózás, de vonattal is könnyen oda lehet jutni, a pályaudvar pedig eléggé a város közepén van (és persze a bevásárló központ mellett, ami fontos szempont, mivel a svájci áraknál olcsóbban lehet szinte mindent megvenni).

Van a Bodeni tó partján egy akvárium, halakkal, teknősökkel, de nem mondhatnám, hogy nagy lenne, szerintem nem éri meg bemenni.

Meersburgba kb 25 perc alatt hajókáztunk át, ha lehet, még szebb kisváros, mint Konstanz. A jegy 10 euró volt oda-vissza.

 

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Egy blogon találtam rá erre a parkra, kb 15 percnyire tőlünk. Az olyan virágkedvelőknek, mint nekem, ez igazi paradicsom, kb 200 fajta rhododendron virágzik ilyenkor. Bő egy órát voltunk ott, ezalatt majdnem 60 fotót csináltam, és visszafogtam magam.

Térkép és a park saját honlapja. Érdemes indulás előtt a honlapjukat megnézni, hogy nyitva vannak-e egyáltalán, és hogy épp van-e mit nézni, mert még nem nemesítették ki az egész évben virágzó rhododendronokat :). A beugró felnőtteknek 10 CHF, gyerekeknek ingyenes, a parkolás 2 CHF. Van egy kis büfé a parkban, és egy a parkolónál, valamint sok-sok pad, ahol le lehet ülni a saját szendvicseket megenni. A nagyobb utak babakocsival is járhatók, de rengeteg pici ösvény van, ahol a nagyobbak már nem férnek el a bokrok között.

Ilyenkor, májusban (május eleje-június közepe) virágoznak a rhododendron bokrok, illetve még valami kínai növény, aminek nem tudom a magyar nevét, utána még lehet gyönyörködni a tavirózsákban egy hónapig, aztán be is zár a park.

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Stans Nidwalden kanton központja, helyes kisváros Luzerntől nem messze. Innen lehet feljutni a Stanserhornra, ami éppen csak 2000 m alatt marad. Gyalogosan is fel lehet mászni, kb 3,5 órára írták az utat, a régi drótkötél vontatta sikló és utána a felvonó 15 perc alatt felvisz, ahogy néztem a többség - velünk együtt - ezt a változatott választotta (bár tervbe vettünk egy gyalogos túrát is, de az nem mostanában lesz).

A felvonó előtt elég kevés parkoló hely van, talán 20 autónak, de kb 10 perc sétára van egy jó nagy placc, ahol egész nap lehet parkolni 5 frankért. Stanserhorn parkolónak hívják, táblázva is van, hogy merre kell menni. A főút felöli oldalán van egy kis térkép, hogy tudjuk merre kell indulni (persze ezt mi csak visszafelé találtuk meg). Viszont a felvonó nincs nagyon jól jelölve. A főútról le kell kanyarodni, és mindezt egy kb 10x20 cm-s tábla jelzi. A múzeumok tábla közvetlenül fölötte ugyanarra mutat, és valamivel normálisabb mérete van.

A sikló fél óránként megy, a felvonónak pedig közvetlen csatlakozása van hozzá, ott már nem kell várni. Jön egy "vezető" is velünk, kedves bácsi, ékes tájszólásban magyarázza, hogy mit lehet látni, mióta van felvonó, stb, de angolul is elmondja a tudnivalókat, ha hallja, hogy vannak külföldiek.

Fent a csúcson a már-már szokásos szép kilátás fogad, no és persze étterem. Egy kb fél órás sétát lehet tenni, mi Lilit mei-taiban vittük, mert babakocsival csak egy kis részre lehet eljutni.

Valahol mormotákat is lehetett volna látni, de sajnos őket most elköltöztették ideiglenesen, mert építkezések zajlanak. 2012-re lesz kész a Cabrio-felvonó, gondolom utána visszahozzák őket.

Állítólag 14 Ranger kószál a hegyen, akiktől lehet kérdezni a növényzetről, állatokról, hegyről - mi egyet se láttunk, biztos vasárnap nekik is munkaszüneti nap van.

 

Árak és egyéb információk: a honlapjukon

A Dorfplatz bal oldalán (ha a felvonó állomása a hátunk mögött van), van egy jó fagyizó, vasárnap is nyitva volt.

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Már nagyon régen terveztem, hogy nézzük meg a Rigit, de valahogy mindig elmaradt. Pedig közel is van, és jókat is hallottam róla.

Több városkából is kényelmesen fel lehet jutni, Goldauból és Vitznauból fogaskerekűvel, Weggisből pedig felvonóval (Luftseilbahn) , de ez utóbbi nem megy fel a csúcsig. Mi Vitznauból indultunk, kb fél-háromnegyed óránként indul a vonat, és háromnegyed óra a csúcsig, szép komótos tempóban (lefele még lassabban jön). A honlapjukon elég részletes infók vannak, árakkal, menetrenddel, térképpel.

Parkoló: táblák jelzik, hogy hol vannak a parkolók, mindegyik fizetős. Mi az állomástól kb 200 m-re álltunk meg, 4 óra 5 frank, utána 24 óráig 8 frank a díj.

Babakocsival voltunk, azzal nem egyszerű felszállni a vonatra. Egyrészt magasra kell emelni a kocsit, másrészt nem is minden ajtón lehet beférni, mert némelyik túl keskeny, de szerencsére segít a személyzet. A csúcsról természetesen szép a kilátás, van kajálda is, de mi nem sok időt töltöttünk fenn, inkább lejjebb ereszkedtünk, mert Rigi-Kaltbad megállónál a térkép szerint babakocsival is járható sétautak vannak, és a kilátás onnan is gyönyörű. Egy jó órát sétáltunk, a Hotel Rigi First felé indultunk, szinte teljesen vízszintes úton. Találtunk egy jó kis éttermet, ami első ránézésre inkább tehénistállóból átalakított kocsmának tűnt, de a szakács rendesen kitett magáért, nagyon finomat ettünk, és még nem is volt horror áron (mármint az átlag svájci árakhoz képest, 2 főétel meg két üdítő 44 frank volt).

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kb 15 percnyi autózásra tőlünk van egy kis tó, a Türlersee. Nyáron van strandja, de ilyenkor még csak a parkolója van nyitva (1CHF/óra), és le lehet ugyan sétálni a tóig, de belemenni max az észak-németek és a jegesmedvék képesek (nekem még nyáron is hideg volt, kb combközépig bírtam, aztán inkább kijöttem).

Viszont van egy kellemes kis út a tó körül, kb egy óra alatt lehet kényelmes, lassú tempóban körbeérni, mi babakocsival tettük ma meg (kavicsos út), kicsit ugyan rázós, de nem vészes.

 

A tó mellett lévő étteremben, az Epler-ben ettünk. Attól eltekintve, hogy elég sokat kellett várni a kajára, jó volt, finomat adtak, és még az árak sem voltak annyira durvák. (a várakozást meg indokolhatja, hogy eléggé tele volt mind a terasz, mind a belső rész.) Egyetlen negatívuma (számomra), hogy nem lehet kutyát bevinni, még a teraszra se. Az étterem előtt van külön parkoló, a kép hátulról készült, mert mi a strand parkolójában hagytuk az autót, 2 perc sétálva.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A Taminaschlucht Bad Ragaz városka közelében van, nagyjából egy órányi autózásra Zürichtől. Maga a város már régóta a gyógyfürdőiről híres,  bár kezdetben nem a városkában voltak a fürdők, hanem a szorosban, illetve a szoros bejáratánál.

Mi a város központjában lévő parkolóban hagytuk a kocsit (óránként 1 CHF), és gyalogosan indultunk a Schlucht irányába, de lustábbak Postautoval is mehetnek, amelyik szinte a bejáratánál teszi le az utast.

Kb egy órányit kell sétálni magáig a vízmosásig, kényelmes, alig-alig emelkedő úton. Az egyetlen problámája az útnak, hogy a Postauto (azaz busz) is ezen megy, és ha az ember elmerül a beszélgetésben, akkor nem biztos, hogy észreveszi, amint mögé lopakodik egy, aztán persze ijedten ugrál, amikor rádudál (velünk ez visszafelé esett meg, gondolom nagyjából csak gurult mögöttünk, és nem vettük észre). Végig egy patak mentén megy a út, és már itt is impozáns méretű sziklákat lehet csodálni:

A busz végállomásánál, és egyben a vízmosás bejáratánál van egy étterem, ami egyben kis múzeumként is szolgál. Régen - mint említettem - a gyógyulni vágyó embereknek egészen idáig, még régebben meg a vízmosás mélyére, a forrásig kellett eljutniuk. A múzeum ingyenesen látogatható (illetve a földszint és az alagsor ingyenes, az emeleti részekért 2 frankot kell fizetni fejenként), az alagsorban a régi kádakat lehet megnézni, földszinten egy konyhát, az emeleten pedig egy-két berendezett szobát és néhány makettet arról, hogy milyen volt a gyógyforrás környéke még a fürdő építése előtt.

A vízmosás bejárata az épület túlsó felén nyílik, 5 frank a beugró fejenként (automatába kell bedobálni az aprót, az étterem épületében van egy pénzváltó automata, ha valakinél nem lenne elég apró). Mindössze pár száz méter hosszú, de érdemes dzsekit venni, egyrészt mert hűvös van, másrészt mert sok helyen csöpög, folyik a víz, és az se árt, ha a cípő is bírja a vizet. A képek szerintem magukért beszélnek:

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Vasárnapra egy kb 1 órás Höhenweg-et néztem ki. Lényegében két csúcs között kanyarog a hegy gerincén, így nincsen benne túl nagy szintemelkedés.

Kiindulási pontunk Weglosen település, ahol rengeteg (ingyenes) parkoló hely áll rendelkezésre, tekintve, hogy télen nagy síközpont.

Az első felvonóval Seeblihez mentünk, ez a honlap szerint óránként jár (egészkor), de hétvégén a tapasztalataink szerint fél óránként indítják. Innen beülős felvonóval mentünk tovább Klein Sternenre, persze vállalkozó kedvűek a 400m-es szintkülönbséget gyalog is legyőzhetik. A mi túránk egy valamivel több, mint egy órás séta volt, majdnem végig a hegy gerincén, Spirstockig. A vége felé van egy kis lejtő, ahonnan aztán vissza kell kapaszkodni, de tényleg nem sok. Meglepő, hogy egy óra alatt úgy is teljesíthető  volt a táv, hogy nagyon kényelmes, lassú tempóban mentünk. Általában nem ennyire lassú tempóra számítva adják meg az időtartamokat.

A hegygerincen rengeteg a kiránduló, szinte már tömeg van :) Valószínűleg a szép kilátás, a rövid útvonal és a sok étterem együttese ennyire vonzó, rengeteg kisgyerekes családot is láttunk (a kisgyerekeket meg az ingyenesen használható gumiasztalok csábítják).

Spirstocktól Seeblihez megint csak libegővel utaztunk, majd az ott lévő kis tavat megkerülve visszaértünk a nagy felvonóhoz, ami a völgyben lévő parkolóhoz vitt.

 

 

Jó honlapjuk van, az éttermek és a felvonók nyitvatartásától kezdve, túrajavaslatokig mindent meg lehet találni rajta (németül).

 

Peti szupertelefonjának köszönhetően pontosan meg tudom mutatni, milyen utat jártunk be: ez volt az utvonalunk.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Sikerült találnunk egy újabb gyönyörű kiránduló helyet, bár ez Svájcban azért nem olyan nehéz. Kb 1 órányi autózásra Zürichtől fekszik Stöckalp (luzerni autópálya, utána tovább Interlaken felé, a 36-os kijárótól pedig táblák jelzik, hogy merre van a Melchtal), ahonnan mi felvonóval mentünk a kb 800 m-rel feljebb lévő tóhoz. Autóval is fel lehet menni, de mivel az út keskeny, ezért óránként váltakozik, hogy milyen irányba engedik az autókat. ha jól emlékszem páros óra 40-ig lehetett felfelé, páratlan óra 40-ig pedig lefelé menni, a fenti parkoló fizetős, a lenti ingyenes (és hatalmas, síszezonra van kialakítva).

A tó 1920 m-en van, mi innen mentünk fel 2160 m-es Bonistockra, de rengeteg más túraútvonal közül lehet választani. Szinte vízszintesen visz az út a tó körül, szintén sétaút vezet a szomszédos Tannenseehez, ahova kisvasúttal is el lehet jutni, vagy akár egy 6 órás túrával át lehet menni Engelbergbe.

A tábla szerinti túránk 40 perces lett volna egy irányba, persze nekünk (szokás szerint) sikerült egy másik útvonalat találni, így kb két órát sétáltunk, mire felértünk a Bonistockra.

A felvonóból kilépve rögtön egy játszótérbe ütköztünk, azt hiszem innen a gyerekeket elég nehéz továbbhaladásra sarkallni, de teljesen meg tudom érteni őket:

Kezdetben a tó parján vezetett az utunk, aztán egy hosszú-hosszú sziklafal alatt, egy keskeny ösvényen mentünk, előbb rengeteg lelkes sziklamászó között, később pedig a tehéncsapássá változott úton próbáltunk nem tehénlepénybe lépni.

Már azt hittük, a sziklafalnak soha nem lesz vége, de elég hirtelen végeszakadt, és mi alig pár méterrel voltunk a hegygerinc alatt. Az utunk innentől már a gerincen haladt, nagyjából egy szintben:

Bonistocktól vagy az eredetileg megcélzott úton kb 40 perc alatt lehet visszajutni a felvonóhoz, vagy, mivel itt is van egy felvonó, azzal is le lehet jutni a tó szintjére, és onnan visszasétálni vagy vonatozni. Ez utóbbi felvonó félóránként jár, felnőtt jegy 8CHF, gyerek 4, egy irányba, és sajnos itt nem lehet Halbtaxabot használni. A Stöckalp-Melchsee-Frutt felvonó returjegye 27CHF, viszont itt szerencsére lehet Halbtax-szal is utazni, úgy már csak 13.40 a jegy.

További árak, információk: http://melchsee-frutt.ch/de/page.cfm/Home

A mi általunk bejárt útvonalat babakocsival nem nagyon lehet megtenni, túl keskeny az út, de a tavak szintjén lehet sétálni kényelmes, széles, sima úton.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Eredetileg csak egy kényelmes tó körüli sétát akartunk tenni, de végül Innerthal (915m, ha jól emlékszem) - Schwarzenegghöchli (1324m) útvonalat tettük meg.

Innerthal egy eldugott, icipici falucska egy tározó partján, egy nagyon keskeny kis úton lehet megközelíteni (van ahol 40-es korlátozás van, és tényleg tele van kanyarral, keskeny, és soha nem tudja az ember, hogy 10m-re előtte mi van). Magát a tavat is meg lehet kerülni, de rengeteg túraútvonal is indul lényegében a parkolótól (fizetős, óránként 1 CHF).

Az út első fele farmok között vezet, hol kecskék, hol meg bárányok legelgetnek mellettünk, és sajnos itt még betonúton kell menni, a kilátás azonban már innen is szép. Később fenyőerdőben kanyarog az út, majd a vége előtt nem sokkal kavicsos autóútra tér rá, de túl nagy forgalomtól nem kell tartani, csak a farmhoz, vagy a kajáldához jön fel egy-egy autó.

Az utunk vége ugyan nem egy csúcson volt, de azért szép volt a kilátás. Van egy kajálda is, de valószínűleg csak a főszeznban nyit ki, feltételezem majd júniusban, mert most még nagyon kihaltnak tűnt. Akinek kevés a kb 400 m-s szintemelkedés, az még nyugodtan mehet tovább is, akár 4,5 órás túrát is választhat.

A mi utunkat valamivel hosszabbnak írták, mint 1 óra, de szerintem nekünk legalább másfél óra kellett, mire felkapaszkodtunk (igaz, sokszor megálltunk, mert kifogytam a szuszból, meg a kilátás is szép volt), de lefelé meglett volna az egy óra, pedig óvatosan jöttünk, térdkímélő üzemmódban, ha nem találunk két elveszett kiskecskét, akiknek a gazdáját muszály volt megkeresnünk.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Egy nem túl megerőltető túraútvonal Schönegg (558m) és Zugerberg (925m) között, kb másfél óra alatt lehet megtenni:

View Zugerberg in a larger map

Zürichtől kb fél óra alatt lehet eljutni Zugba, egészen pontosan Schönegg 3. alatti parkolóba. Ugyanis a sikló (Funiculare) innen indul fel Zugerbergre, előtte ingyenes parkolókban lehet hagyni a kocsit. (tömegközlekedéssel: vonattal a Metalli West állomásig, onnan pedig a 11-es busszal egészen a felvonóig)

Az út eleje eléggé meredeken emelkedik, majd becsatlakozik egy betonútba, és sajnos egy jó ideig azon kell menni. Szerencsére nincs rajta nagy forgalom, de nem árt vigyázni, mert a helyi sofőrök a nagy kanyarok ellenére elég gyorsan jönnek lefele. Szerencsére később már egy széles erdei úton kell tovább menni, majd pedig arról is letérve egy meredek kis ösvényre fordulunk. Mi - nagy beszélgetés közepette - alig vettük észre a táblát, hogy hol is kell balra kanyarodni (az alábbi építmény után rögtön).

Az út utolsó szakasza már szinte vízszintesen megy, részben betonúton. A felvonótól nem túl távol van több játszótér is, illetve van egy Skulpturenweg (4,5km), ahol fábol faragott állatok között visz az út, hogy a gyerekek se unatkozzanak kirándulás közben.

A felvonó: a lenti állomásnál pénztárban lehet jegyet venni, a fentinél ugyan szintén volt pénztár de szombaton zárva volt. Helyette lehet az automatát bűvölni, mert nem túl egyszerű kitalálni, milyen jegy is kell. Mi beírtuk Schönegg nevét, ez tűnt a legegyszerűbbnek. Erre 3 zónás jegyet ad, de mint lent kiderült az is kell hozzá, az egy és a két zónás jegyek nem jók (hogy hova jók az utóbbiak, azt nem tudjuk, mert nincs köztes megállója a siklónak). Halbtax-szal egy irányba 3 CHF a jegy, egy egész napos jegy pedig 6 CHF.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Már régóta el akartam ide jutni, mert nagyon szép képeket láttam a kastélyról, de valami mindíg megakadályozott: vagy rossz idő volt, vagy már zárva volt (egész télen zárva tart, csak ápr. 1. és okt. 31 között látogatható, 10-17 óráig, plusz ahogy már a múzeumoknál megszokott, hétfőn is szünnap van).

A nevével ellentétben nem Hallwil településen van, hanem Seengenben, de az odajutás nem túl bonyolult, csak a táblákat kell követni.

A parkoló fizetős, ami viszont rosszabb, hogy előre meg kell tudni saccolni, hogy mennyi időt akarunk eltölteni, és aszerint fizetni.

Kívülről maga a kastély nekem nagyon tetszett, de bemenni max az udvarig érdemes, mert a szobák, termek nem túl látványosak, berendezésük is alig-alig van. Volt ugyan múzeum, ami a kastély történetét mutatja be, de annyira szerteágazó volt, és annyira részletesen ismertetette teljesen ismeretlen várurak és várúrnők életét, hogy elég hamar eluntuk, és csak lézengtünk össze-vissza.

A kastély kertjébe még érdemes benézni (belépő csak ide 3 CHF, múzeummal együtt 12 CHF), de magát a múzeumot nem tudom javasolni. Helyette el lehet sétálni a közeli tóig, illetve annak partján még tovább is lehet menni, esetleg sétahajókázni a tavon.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A Habsburgok ősi vára nem kis meglepetésemre Svájcban van, nem is messze Zürichtől. Az autópályát Bruggnál kell elhagyni, innen vagy tovább lehet menni egészen Habsburg faluig, vagy Bruggban leparkolni, és onnan kb 1 óra alatt átsétálni a várhoz. Ezen a részen nagy hegyek nincsenek, így egészen olyan a kirándulás, mintha csak Bp. környéki erdőbe mennénk.

A várat ingyen lehet megnézni, fel lehet menni a toronyba, lentebbi szinten pedig van egy pici kiállítás. Tényleg picike, kb 5 db cserépből és köcsögből áll. Néhány táblát kiraktak még információkkal a várról és a családról, a történetükről, de ezzel ki is merült a látnivalók listája. Nyitvatartási infók itt.

Mivel a fényképezőgépünk itthon maradt, ezért csak telefonnal készült egy-két kép:

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

St Gallen kb másfél órányira van Zürichtől, és ami miatt (főleg) elautóztunk odáig, az az apátsági könyvtár. Az útikönyveink legalábbis csodákat zengtek róla, hogy az milyen szép, meg kell nézni.

Nos, tényleg szép az a könyvtár, rengeteg régi könyvvel és kézirattal, körben fent galéria, de az egész látnivaló egy teremre szorítkozik. Még az alagsorban lehet olvasni az apátság történetéről, meg néhány kézirat másolat is ki van állítva, de az egészet 20 perc alatt meg lehet nézni. (Biztos elfogult vagyok, de nekem a pannonhalmi könyvtár sokkal jobban tetszett.) A beugró 10 CHF felnőtteknek.

Jártunk még a Historisches Museumban (beugró szintén 10 CHF, és hogy könnyű legyen megtalálni a Museumstrassen van), rengeteg mindent kiállítottak, régi, díszes szekrényektől kezdve, páncélzatig mindent. Egy egész szobát a címertannak szenteltek, van berendezett patika, fodrászat (ez mondjuk nem olyan régi, de nagyon jól néz ki), konyha. Kicsit úgy éreztem, mintha ugrálnának az időben, legalábbis a páncélok és a fodrászat között csak néhány méter távolság volt.. de ettől eltekintve nekem nagyon tetszett.

Nem tudom, hogy került a múzeumba, de van egy ázsiai, afrikai, dél amerikai néprajzi gyűjteménye, főleg szobrok, használati tárgyak.

Miután a korlátozott ideig nyitva tartó helyeket "letudtuk", megnéztük még a katedrálist, illetve egy kisebb templomot. Mind a kettő szép volt, a katedrális pedig, ahhoz képest, hogy barokk, egész visszafogott díszítést kapott. Sok helyen jártam, de ilyen zöldes stukkó díszítést még sehol nem láttam, szerintem sokkal szebb, mintha minden aranyszínű lenne.

Végül még csatangoltunk az utcákon, nézegettük a házakat, a karácsonyi vásárt, no meg a motoros mikulásokat.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A környéken már többször jártunk (Aareschlucht, Rosenlaui), és eddig még mindig nagyon szép helyeket találtunk. Most sem volt ez másként. A Gelmerbahn a Gelmerseehez visz fel (1412m-1860m), és úgy hirdetik, mint a legmeredekebb Standseilbahn (nem tudom, mi a pontos magyar megfelelője, talán sikló: egy jó erős kötél húzza fel, meg engedi le).

Zürichből kb 2 óra alatt lehet eljutni erre a részre, igaz kétszer is dugóba kerültünk az út során. A Gelmerbahn parkolójában álltunk meg, ahonnan egy jó nagy körtúrával felgyalogoltunk a tóhoz, onnan pedig szokásunkhoz híven lejöttünk a felvonóval. Mivel csak egy eléggé hevenyészett prospektus-térképünk volt, ezért csak nagyjából tudtuk, merre induljunk, és mint a végén kiderült, nem is teljesen a prospektus szerinti utat jártuk be. Persze ez nem volt gond, így is szép túrát csináltunk.

A parkolóból visszatérve az útra, kicsit tovább kell menni, és a jobb oldalon máris ott a tábla a túrákkal, időtartamokkal. A miénket kb 2 óra hosszúnak írta. Az eleje viszonylag kevés emelkedőt tartalmaz, egy kicsit kell felfelé menni, aztán nagyjából szintben marad, sőt még lejt is, hogy az út második felén aztán megint lehessen felfelé mászni.

Az út első részéről néhány kép:

A túristaút kb félúton keresztezi az autóutat, és ezután már szinte csak emelkedő van végig. Az eleje még nem nagyon meredek, és egy kis patakocska sokáig kísérget minket, néha az úton is keresztülfolyva (bár alig volt benne víz, így nem volt nehéz "átkelni" rajta).

Ahogy magasabbra értünk, egyre meredekebb és egyre keskenyebb lett az út. Ha nézelődni akartam, akkor muszáj volt megállni, mert eléggé figyelni kellett, hova lépek:

 

Kb egy óra meredek út után végre felértünk a tóhoz. Eredetileg körbe akartuk sétálni, de mivel a jelzés szerint 1.45 alatt lehet megtenni a körutat, és nekünk pont ennyi időnk volt az utolsó siklóig, így nem kockáztattuk meg, hogy lekéssük. Így csak kb fél órát sétáltunk az egyik partján, aztán visszafordultunk. Egyébként ez egy mesterséges tó, egy gáttal zárták le a völgyet:

A sikló legmeredekebb részén 106%-os lejtőn megy, ez fokokban olyan 45-50 fokot jelent. (Peti szerint 46,666 fok) A lényeg az, hogy nagyon meredek. Tudom, hogy képeken nem nagyon látszik a meredekség, de szerintem ez még így is érezhető:

 

Menet közben azért megfordult a fejemben, hogy nem szeretném, ha hullámvasúttá alakulna a lassan guruló siklónk.

A sikló június 6. és október 18. között van nyitva. Július és augusztus hónapokban 8.00-17.00-ig, egyébként 9.00-16.00-ig jár. A retúrjegy 25 CHF, az egyirányú 15, gyerekeknek kedvezmény van, 6 éves kor alatt pedig ingyenes. A felső állomáson nem lehet jegyet venni, csak egy kis kártyát adnak, ami alapján a lenti állomáson lehet fizetni. Nekem majdnem sikerült elsétálni a bódé mellett, mert simán ki lehetne menni fizetés nélkül is. Én arra számítottam, hogy majd lesz egy kapu, és ott kell fizetni, de nem, van egy kis bódé, ahova szépen mindenki bemegy, és bescsületesen kifizeti a jegyét.

Az alsó végállomásnál nem olyan régen építettek egy függőhidat, át egy 70m mély szakadék felett. A túloldalon kb. 10 percnyire étterem, játszótér, sajtárus várja a túristákat:

Mi, mint azt írtam a Gelmerbahn parkolójában álltunk meg, de van egy másik lehetőség is. Feljebb az úton, egy alagút után, a Postautó megállójánál is van egy parkoló. Innen is lehet indítani a túrát, ugyanis itt keresztezi az általunk megtett út az autóutat. Ennek az az előnye is megvan, hogy rögtön a meredek szakasszal indul, tehát a nehezén az elején túl lehet esni, utána lehet is pihenni a siklón, majd a már nem túl nehéz völgyben menő szakaszt (akár a sikló zárása után is) egy óra alatt kényelmesen le lehet sétálni.

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Egy nagyobb társasággal Olaszországban beszéltünk meg találkozót, így, mivel útbaesett, megnéztük Milánót.

Milánó, mint minden olasz nagyváros, nagy, zajos, kaotikus, rengeteg az autó, még több a motoros és a biciklis, ráadásul ezek egyike se tartja be a KRESZ-t. Amikor kiszálltunk, akkor még arra is rájöttünk, hogy bizony a rengeteg autó és motor büdöset csinál. Nagyon. (Vagy csak mi szoktunk hozzá nagyon is a jó levegőhöz.)

Ami pozitív, hogy rengeteg parkolóházuk van, így legalább azzal nem volt gond, hogy hol hagyjuk a kocsit. Viszont túristáknak szóló táblákkal egyáltalán nem találkoztunk, se egy várostérképpel, hogy mégis melyik részén is vagyunk Milánónak, merre induljunk el. Egy-egy centrum táblán kívül semmilyen útbaigazítás nincs, így csak megsaccoltuk, hogy merre lehet a belváros. Már épp arra gondoltunk, hogy eltévedtünk, amikor megláttuk a Dómot. Gyönyörű, fehéres-rózsaszínes kőből épült, csipkés-tornyos épület. Belül elég sötét lenne, de szerencsére beszereltek jó pár nagy reflektort, így lehet látni és fotózni is:

A Dóm ingyenesen látogatható, csak akkor kell belépőjegyet venni, ha fel akarunk menni a tetejére. Ezt két féle módon is megtehetjük, lépcsőkön, vagy lifttel. A gyalogos jegy személyenként 5, a liftes 8 euró. A lépcsős bejárat a dóm bal oldalán van (ha szemben állunk vele), a liftes pedig hátul. A nehézség, hogy még azt is megtaláljuk, hol kell jegyet venni, ugyanis a liftes bejáratnál nem adnak jegyet, azt az utca túloldalán lévő kis boltban kell megvenni. Viszont ott nem lehet a lépcsős bejárathoz jegyet venni, mert azt meg csak a bejáratnál lehet. Én nem értem ezt a fajta szervezést, de biztos van benne valami logika.

Viszont mindenképp megéri felmenni! Én arra számítottam, hogy egy toronyba, vagy egy szűk mellvédre jutunk, de nem. A támpillérek mellé érkezünk, majd onnan tovább a tetőre, ahol egész nagy tér van. És mindenhol rengeteg kis csúcs, tornyocska, díszítés:

Közvetlenül a dóm mellettegy sétálóutcát teljesen befedtek, így ott akár esőben is kényelmesen lehet nézelődni:

A bevásárló utca másik oldalán az operaház, a Scala van, ami szerintem inkább az opera előadások színvonaláról híres, semmint az épületről.

Interneten még néztem néhány templomot meg egy várat amit jó lett volna megnézni, de mivel eligazító táblák nem voltak kitéve, térképet venni meg csak azért se akartunk, ráadásul még hosszú út állt előttünk, így Milánóból ennyit láttunk.

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Lavertezzo és Corippo egymáshoz közeli két kis falu, Locarno közelében. Egy nem túl széles, ám kanyargós, alagutas úton lehet megközelíteni a településeket.

Elsőnek Corippóban álltunk meg, egyrészről, mert ez a település volt hamarabb, másrészt mert könnyebb volt így lekanyarodni az odavezető útra. Egy tábla jelzi, hogy hol kell balra letérni a főútról (most -azonnal-itt kanyarodni típusú), egy keskeny utcácskára, ami ráadásul rögtön meredeken lejt is. A másik irányból sokkal macerásabb bekanyarodni, mert majdnem 180 fokot kell fordulni, szűk helyen, és még azt se lehet látni, hogy jön-e valaki szembe.

Magába a faluba egy olyan széles, (azaz keskeny) út visz, amin egy autó épp elfér - helyenként pedig van egy kis plusz hely, hogy félre lehessen állni. Néhány parkolóhelyet is kialakítottak, kb 6-8 autó fér el. Ha nem lenne hely, akkor a főtéren óvatosan, tolatgatva meg lehet fordulni... Tényleg, a főtér alig nagyobb mint egy nappali, és csak annyi hely van rajta, hogy egy autó megfordulhasson.

A házak szürke kőből épültek teljes egészében, még a tető is szabálytalan, lapos, szürke kövekből van, vakolat szinte sehol sincs. A legtöbb házban már nem laknak, viszont néhányat szépen rendben tartanak, és ki lehet bérelni őket, így pl. a túraútvonalak az ajtó elől indulnak. Az utcák nagyon keskenyek, lényegében csak annyi helyet hagytak két ház között, amennyit muszáj volt:

A falu alatt találtunk egy régi, már nem működő vizimalmot (ha a főtérről balra lefelé indulunk a túraúton, akkor az első elágazásnál jobbra kell menni, vagy, a főtéren egyenesen átvágva a házak közül kiérve, mindíg lefele a patakig, aztán pedig a víz mellett balra, nem lehet eltéveszteni), és egy régi hidat:

Visszatérve a főűtra, tovább a völgy belseje felé van Lavertezzo. Maga a városka is helyes, de amiért sokan jönnek ide, az az (állítólagosan) római kori híd, a patak alatta, abban meg a kövek. Azt nem tudom, hogy tényleg a rómaiak építették-e a hidat, de akárki is volt, szépet alkotott. A patakmeder ezen a részen tele van hatalmas, már simára koptatott sziklákkal, helyenként a víz olyan öblöket alakított ki, mint egy óriási kád. Kár, hogy nem volt elég meleg a fürdőzéshez.

A hídnál két parkoló is van, mindkettő fizetős, ha jól emlékszem 2 CHF volt a minimum díj, és ezért egy órát maradhattunk.

A Lavertezzo és a corippói leágazás között van egy hotel-étterem, ahol ugyan most nem álltunk meg, de korábban már kipróbáltuk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon jó a pizzájuk, és még Wifi is volt (bár az lehet, hogy csak akkor, ha valaki ott is éjszakázik, ezt nem tudom). Sajnos a nevére már nem emlékszem, de nem hiszem, hogy túl sok étterem lenne ezen a szakaszon. A patak felőli oldalon van a parkolója, a hegy felőli oldalon pedig az étterem.

Ez pedig Lavetezzo látképe, illetve egy régi tábla a lehetséges túrákról (azért van újabb tábla is, és rövidebb túrák is):

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szombaton a Jakobsbad - Scheidegg - Kronberg útvonalat tettük meg. Nem túl hosszú, ellenben 800 m-t emelkedik, kb 2,5-3 óra alatt megtehető. Mi (szokás szerint) felfelé gyalogoltunk, lefelé pedig a "levonóval" jöttünk.

Odafelé hosszú, kanyargós, falvakon átvezető úton mentünk, ami emiatt elég sokáig tartott, de legalább szép volt. Ráadásul sikerült belefutnunk az egyik faluban a tehenek hazaterelésébe, és az ehhez kapcsolódóan rendezett vásárba, ahol persze muszáj volt megálnunk. :) Voltak kolompoló tehenek, gyerekek kipróbálhatták, hogyan kell tehenet fejni (a kifejt vizet utána a tehén hátán keresztül vissza lehetett önteni), lehetett sajtokat, és egyéb kajákat-italokat venni:

 

Vettünk is sajtot (Alp Nase, Fam. Brunnertől, szerintem nagyon finom) és Apfelweint, ez utóbbi valamiért a másnapi ebédnél nem ízlett egyáltalán. Úgy látszik csak és kizárólag fárasztó kirándulás végén esik jól...

Amikor végre megérkeztünk Jakobsbadba, már nagyon felhős volt az idő (a teheneknek bezzeg még sütött a nap), de akkor még bíztunk benne, hogy később sütni fog legalább egy kicsit, és tudunk fotózni a csúcson. (Nem sütött.) A felvonó, a vonat állomás és a Hotel Jakobsbad között/mellett találtunk parkolót, ami szerencsénkre még ingyenes is volt. A felvonónál lehet térképet szerezni, ami nincs ugyan kitéve, de amikor érdeklődtünk, hogy meddig üzemel, akkor kérés nélkül felajánlották. Mondjuk nem egy pontos térkép, csak úgy nagyjából vannak rajta a különböző állomások, de mivel a túraútvonal (legalábbis amelyiken mi mentünk) a szokásostól eltérően teljesen egyértelműen van jelezve, ezért ez nem volt gond. Pedig volt, hogy kecskék legelőjén mentünk keresztül:

 

 

Scheideggnél és Kronbergnél is van étterem és játszótér, mi az utóbbinál álltunk meg. Sajnos tényleg borzasztóan felhős volt, így túl sok fotót nem volt értelme készíteni, inkább Gerstensuppe-t ettünk, aztán meg még egy kis sültkrumlit is (naaagyon finom volt!). Hozzá pedig Apfelweint ittunk, én az alkoholmentes változatot, mert valakinek vezetnie is kell hazafelé. Közben pedig néztük, ahogy a rengeteg siklóernyős készűlődik, majd elindul.

 

 

A felvonó nem volt túl drága, Halbtax-szal, egyirányba, fejenként 11 CHF. KB 10 perc alatt lerepített minket a parkolóig. Viszont arra figyelni kell, hogy fél óránként jár csak, nem árt megnézni előre, hogy mikor megy a következő, hogy ne kelljen feleslegesen fél órát várni (ha jól emlékszem egészkor és félkor indul, egészen este 6-ig). A felvonó lenti állomásától indul egy nyári bobpálya, 9 frank egy menet, de lehet bérletet is váltani, ami valamivel olcsóbb, mint külön-külön a jegyek. Volt még egy kötélpálya is, közvetlenül a vasút mellett, de más pályákkal összehasonlítva, első ránézésre nem volt túl szimpatikus. Olyan steril kinézete volt, alig tudtam megkülönböztetni a vasúti meg a nagyfelszültésgű póznáktól.

Hazafelé St Gallen felé mentünk, aztán az autópályán. Kerülőnek tűnik, de összehasonlíthatatlanul gyorsabb mivel nem kell a kis falvak és a nagy kanyarok miatt 50-60-nal menni, viszont nem annyira szép út, mint a délelőtti.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!